A legendás 2-esre emlékezünk

VéleményFerencvárosi TC 2010. szept. 2. 15:200

A ferencvárosi szurkolók egykori idolja, Simon Tibor immár nyolc éve nincs közöttünk. Sajnos egy ma 7-8 éves rajongó már csak felvételeken vagy idősebbek történeteiben találkozhat vele. Pedig a fiatal edzőgeneráció jeles képviselője lehetne.

Utánpótlás játékosként a Pénzügyőr kölyök- és a KSI ificsapatában játszott, mielőtt 1985-ben az akkor nem a legjobb időszakát élő Fradi leigazolta. A zöld-fehérek éppen csak bent maradtak az első osztályban, a fiatal csapatot azonban ennek ellenére szerette a közönség. A nyáron Dalnoki Jenő váltotta Vincze Gézát a kispadon, ekkor érkezett a húszéves kemény védő. Simi hamar a szurkolók kedvence lett, a rajongók nagyra értékelték a megalkuvást nem tűrő, esetenként azonban talán durva játékát.

1989-ben már a válogatottban is bemutatkozott, és az első fellépést még 15 követte. Klubjában az igazán eredményes korszak 1990-től vette kezdetét. Ekkor váltotta a kispadon Nyilasi Tibor Rákosi Gyulát, és az évtized sok szép sikert hozott a csapatnak és a csapat egyik vezérének, Simon Tibornak is. A nagyrészt fiatal, a klubhoz is kötődő játékosok Nyíllal a kispadon négy év alatt három kupagyőzelmet értek el, ám a csúcsot a tizenegy év után, 1992-ben elhódított bajnoki cím jelentette.

Nyilasi utóda Novák Dezső lett a kispadon 1994-ben, ám Simi vezető szerepe továbbra is megkérdőjelezhetetlen volt a csapaton belül. Nem hallgathatjuk el azonban azt sem, hogy sokaknak szúrta a szemét remek kapcsolata a hírhedt “2-es szektor”" tagjaival. A ’90-es években hazánkban is sok problémát okozott a futballhuliganizmus, és a Fradi-tábor balhés tagjai gyakran megfordultak Simon sörözőjében.

A pályán azonban minden eddiginél minden eddiginél sikeresebb korszak következett. Az ekkor már több szurkolói elismerést is birtokló védő két év alatt két bajnoki címet és egy kupagyőzelmet ért el. A nemzetközi porondról olyan emlékezetes meccsekre emlékezhetünk, mint a CSZKA Moszkva elleni büntetőkkel kiharcolt továbbjutás, vagy a Robson-féle Porto hazai legyőzése. És persze a csúcs, a Bajnokok Ligája szereplés 1995 őszén. Simon tagja volt az Anderlecht ellen a csoportkörbe jutást kiharcoló csapatoknak. Zürichben is végig a pályán volt a Grasshoppers legyőzése során, majd az itthon a címvédő Ajax ellen a 67. percig döntetlenre álló mérkőzés jelentette számára a sorozat végét. Ezután egy sérülés miatt nem léphetett pályára többet a sorozatban , azonban sokan emlékezhetnek azokra a felvételekre, amikor a sérült vezér ott van a csapattal minden összetartáson, minden utazáson, a jelenlétével is segítve a csapatnak.

Az 1996-os idényt újra sérüléssel kezdte, később az új edzővel, Varga Zoltánnal nem voltak egy hullámhosszon, így 12 év után ideiglenesen elhagyta szeretett klubját, és a BVSC-hez távozott. Nyilasi Tibor visszatérésekor ő is újra zöld-fehérbe öltözött, azonban már csak epizódszerepeket kapott. 1999 tavaszán Marijan Vlak vezetőedző mellett ő volt a pályaedző, ám nyáron a horvát mesterrel együtt ő is távozott. Ezúttal végleg. Hivatalosan ugyanis ezt követően nem volt feladata a IX. kerületben. A BVSC, majd a REAC kispadján töltötte a tanulóéveket, 2002 telén pedig már NB I-es vezetőedző volt, a Matáv Sopron csapatát bízták rá. Csapata nem is szerepelt rosszul, viszont áprilisban eljött a tragikus éjszaka. A fiatal vezetőedző a Honvéd elleni meccs után a fővárosban maradt, és egy budai szórakozóhelyen részt vett egy születésnapi buliban. A mai napig nem teljesen tisztázott körülmények (pezsgőlocsolás, biztonsági emberekkel történő összeszólalkozás) között Simit az utcán olyan súlyosan bántalmazták (kivégezték?), hogy két nap múlva – 2002. április 23. – belehalt sérüléseibe.

Halála után a Ferencvárosnál visszavonultatták 2-es mezszámát, Sopronban pedig örökös tiszteletbeli vezetőedzőnek választották. Volt játékostársai megalapították a Simon Tibor-díjat, amelyet minden évben a közönség szavazatai alapján kap meg egy felnőtt és a szakvezetők szavazatai alapján egy ifjúsági Fradi-játékos. Amikor halála után az Üllői útra látogatott a Győr (érdekesség, hogy mai is FTC – Győr meccset rendeznek) és a hangszórókból az Edda Lelkünkből című száma szólt, sok (tíz)ezer rajongó idézte fel Simon Tibi csupaszív alakításait.

Kétségtelen, hogy megosztó személyiség volt. Egyesek szemében a “fradizmus” megtestesítője, mások szerint egyenesen alvilági figura volt. Egy biztos; a ’90-es évek meghatározó labdarúgója, aki 196 bajnokin lépett pályára a Ferencvárosban, 16 alkalommal volt válogatott, háromszoros magyar bajnok, négyszeres kupagyőztes. Eredményes játékos pályafutása után ígéretesen indult edzői karrierje is, csapatai karakteres futballt játszottak. És az is tény, hogy a szurkolók mind a napig szinte minden meccsen “SimonTibi” rigmusokkal emlékeznek rá.

Dévényi Dusán