Kis Károly: “Ez volt edzői pályafutásom legeredményesebb éve”
HírLapszemle, Paksi FC 2012. jan. 7. 10:44
Sosem szabad elégedettnek lenni, mindig arra kell törekedni, hogy lépjen tovább az ember – vallja Kis Károly. A paksiak mátraballai mestere 2011-ben sosem látott magasságokba vezényelte a tolnai tizenegyet.
„Ez volt edzői pályafutásom eddigi legeredményesebb éve – vág a közepébe a 47 esztendős szakvezető. – Ahonnan indultunk, ahhoz képest tényleg nem remélt teljesítménnyel rukkolt ki a csapat. Megnyertük a Ligakupát, ezüstérmet szereztünk az NB I-ben, az Európa Ligában pedig a magyar csapatok közül a legtovább meneteltünk. Igazán csodás hónapokat éltünk át, ez az időszak örökre emlékezetes marad sokak számára.”
A mély nyomot hagyott menetelés hozománya nemcsak érmekben, élményekben és dicsőségben mutatkozott meg a pro-licenszes tréner számára. Rengeteget tanult a nemzetközi porondon, amelyek minden tekintetben hasznára válhatnak a jövőben. „Az NB I-ben a vége felé közeledve már ki is mertünk mondani, hogy nem elégszünk meg a dobogóval, ha lehet, igenis szeretnénk másodikok lenni. Tanulságként ebből annyit szűrtem le, előfordulhat, hogy jobb nyomás alatt játszani. A másik, hogy nem szabad kishitűnek lenni és előre feladni semmit. Erre a Tromsővel szembeni meccs szolgáltatott jó példát. A norvég gárda 13 mérkőzésből álló hazai veretlenségének megszakítása során éltem át legnagyobb szakmai sikeremet. Ez abból állt, hogy az edzői stáb mindenre kiterjedően felkészült az ellenfélből, a fellocsolt műfüves pályára lépett labdarúgók pedig százszázalékos teljesítményt nyújtottak. Nem 99-et, százat! Ez a legfontosabb.”
Az andorrai UA Santa Coloma, majd a Tromsö búcsúztatása után a Hearts szakította meg a paksiak sorozatát. Negatívumként nem a kiesés ténye maradt meg az edzőben, sokkal inkább búcsú mikéntje lohasztotta le. „A skótok stílusa egyáltalán nem feküdt nekünk. Hiába törekedtünk arra, hogy minél kevesebb párharcra kerüljön sor, ezek számát nem tudtunk a minimálisra csökkenteni. Tettük mindezt egy fantasztikus hangulatú stadionban, ahol a vereség ellenére is hatalmas élménnyel gazdagodtunk.”
Az eredményes csapatok gyorsan a rivaldafénybe kerülnek, ám a ragyogás és a média szereplések sora megzavarhatja az ember élethez való viszonyulását, ezzel együtt a munkájának teljesítményére is kihat. Kis Károly mindig is mentes volt a sztárallűröktől, megmaradt annak a szerény sportembernek, akit megismert a közvélemény. „A sikerek felkeltették a csapat iránti érdeklődést. Hevesből is többen eljöttek a nemzetközi kupamérkőzéseinkre, például azért is, hogy Sipeki István vagy Montvai Tibor játékát lássák. Magam azonban elsősorban nem arra figyeltem, hogy kik ülnek a lelátón. Arra összpontosítottam, hogy úgy tegyem a dolgom, ahogy azt megszoktam és várják tőlem. Persze a meccsek végén igyekeztem az ismerősökkel váltani néhány szót, hogy érezzék, nekem igenis fontosak az emberi kapcsolatok. Mivel az elmúlt mintegy nyolc hónap alatt 50 tétmérkőzést játszottunk, így előfordult, hogy a nagyüzem közben nem mindenkivel a megszokott módon tudtam foglalkozni.”
A keretében kizárólag magyar labdarúgókat foglalkoztató MVM Paksi FC-nél továbbra sem kívánnak légiósokat szerződtetni. Ez viszont azért befolyásolhatja az eredményességet, mert közben az élmezőnyhöz tartozó klubok sorra igazolnak külföldieket. Velük egyre nehezebb felvenni a versenyt, bár a célt mégis az újabb kiemelkedő siker jelentené. „A legfontosabb, hogy lépjünk tovább és egy-egy bravúros év legyen a közeljövőben. Ez hosszabb távon komoly szakmai kihívásnak számít. Úgy vélem, egy edzőnek folyton keresni kell a megújuláshoz szükséges forrásokat és utakat. Nem szabad megelégedni azzal, ami van. Rengeteg mérkőzést kell nézni élőben és a tévében, amelyekből sokat lehet tanulni.”
Forrás: heol.hu / Fotó: NS/Németh Ferenc