A 25 éves támadó január 20-án igazolt Oroszországba, ahol három és fél éves szerződést kötött a második vonalban szereplő alakulattal.

Íme a mérkőzés összefoglalója:

Az esetet természetesen azonnali csere (Busquetset hordágyon vitték le a pályáról), majd orvosi vizsgálat követte, amely megállapította, hogy a csodával határos módon nem történt súlyos sérülés, a középpályás pedig – ha edzője is úgy akarja – akár már a Valencia elleni, szerdai Király-kupa visszavágón is pályára léphet.

Íme az eset videón:

Későbbi vallomásaiból megtudhatjuk, már akkoriban belátta, hogy kortársai tehetsége jóval felülmúlja az övét. Megemlít pár nevet – például Puskás Ferenc, Szusza Ferenc – akik szerinte korának legnagyobbjai voltak. Baráti kapcsolata ezen személyekkel még 60 év után is igen intenzív volt. 1944-ben Ukrajnában és Kelet-Magyarországon volt munkaszolgálatos. Apja a Buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg, ezután lett riporter és kommentátor.

Szepesi György 1945-ben lett a Magyar Rádió munkatársa, egy nyilatkozata szerint azért, mert belátta, hogy a futballpályán messze nem olyan tehetséges, mint Puskásék. Az angyalföldi grundokon ismerkedett meg a focival, és bár alsóbb osztályban 1934-től 61-ig igazolt játékos volt, jóval többet tett a magyar labdarúgásért a pálya széléről.

Ez utóbbi szó szerint is értendő, hiszen az oldalvonal mellett állva közvetítette a meccseket, köztük az alighanem leghíresebbet, az 1953-as, londoni 6-3-at, az Évszázad mérkőzését, amelyet követően ráragadt az elismerő minősítés: ő az Aranycsapat 12. játékosa.

Szepesi honosította meg azt a sportközvetítési stílust, amelyben a riporter végig együtt él a játékkal, a csapattal, a versenyzővel, lelkesen, magas hőfokon azonosul a történésekkel, együtt örül a sikernek, a győzelemnek, s kesereg balsiker, vereség esetén.

Népszerűsége töretlen volt első rádiós bejelentkezése óta, az 1948-as első olimpiai közvetítése után összesen 15 ötkarikás játékról tudósíthatott, s 14 labdarúgó-világbajnokságnak volt a riportere. Egy híján éppen félszáz magyar olimpiai aranyérem megszületéséről számolhatott be a helyszínről.

A sport mellett a politikai újságírásba is beletanult: 1974 és 78 között az MTI bonni tudósítója volt, majd hazatérve 1981-től 1992-ig a Sport Főosztályt vezette a Magyar Rádióban. Társadalmi megbízatásokat is vállalt szeretett sportágában: 1979 és 1986 között a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság, s – 1982 és 94 között – a világszövetség, a FIFA végrehajtó bizottságának a tagja volt.

Számos díj és elismerés birtokosa, például első magyar sportújságíróként megkapta a Gerevich-díjat, 1995-ben szűkebb pátriája, a XIII. kerület, 2005-ben Budapest díszpolgárává választotta. 2004-ben a magyar értelmiség eredményeinek, értékeinek megőrzésére életre hívott díj, a Prima Primissima egyik kitüntetettje lett, 2007 januárjában Kodály Zoltán közművelődési díjat vehetett át a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány kuratóriumától, amely 1993 óta az oktatás, a kultúra és a tudomány területén kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyiségeket tünteti ki. A Magyar Sportújságírók Szövetsége 2004-ben Életműdíjjal tüntette ki.

Szívből dolgozott, nem a pénzért tette

Jó szívvel felismerte mások talentumát, és úgy döntött, hogy ő a pálya széléről, nem pedig a pályáról próbálja meg előrevinni a magyar sportot. Első szerelme, a futball mellett más sportágakat is kedvelt, és a sport majdnem minden téren jelen volt életében. Legendás közvetítései hallgatók millióinak okoztak mérhetetlenül nagy örömöket. Mindenhol jelen volt, ahol a magyar sportsikerek felbukkantak. Egyedi lelkesedése, sajátos közvetítési stílusa kiemelték a többiek közül. Egy beszélgetés során megkérdezték tőle, hogy miért nem észlelhető már a régi idők szívből fakadó közvetítése napjainkban. Így felelt: „Ma a legtöbb riporter nem hivatásként éli meg és végzi a munkáját, hanem kenyérkeresetként, és ez bizony érződik”.

A Guinness-féle Rekordok könyvébe is bekerült azzal, hogy ő a világ leghosszabb időn át tevékenykedő sportriportere. A 2005-ös Magyarország-Argentína barátságos futballmérkőzésnek csaknem napra pontosan hatvan évvel azután lehetett a rádiós szakkommentátora, hogy az 1945-ös magyar-osztrákon bemutatkozott sportriporterként.

A leghíresebb Szepesi-pillanatok

Minden bizonnyal rádiós-közvetítő munkájának legemlékezetesebb pillanata az „évszázad mérkőzése” volt. Elmondhatjuk bátran azt, hogy az akkori angol–magyar mérkőzés ideje alatt ő volt a tizenkettedik játékos, hisz lelkes, szívből fakadó közvetítése hozzájárult az Aranycsapat történelmi győzelméhez.

Albert Flórián az egyik kedvenc labdarúgója volt.

Mindig közel állt a csapathoz, győzelmekkor együtt ünnepelt, vesztes mérkőzések után pedig együtt sírt Puskásékkal. A következő idézetből megismerhetjük, mennyire tisztelte a magyar sportot, illetve sportolókat: „Mikor például Gyarmati Dezső gólt dobott, tehát a bal kezéről a hálóba került a labda, úgy beszéltem erről – azt súgtam a mikrofonba – hogy ilyen balkéz nincs már több a világon, ez olyan, mint Puskás bal lába. Vagyis ez a hasonlat azt jelentette, hogy én nem magamat emeltem Gyarmati mellé – tehát nem azt mondtam, hogy én még ilyen dobást nem láttam – hanem egy másik világklasszis játékost, Puskás Öcsit, pontosabban annak is a bal lábát. Sokszor láttam Gyarmati kezét, tudtam, mit tud az a kéz. Az Öcsi bal lábát pedig százszor, ezerszer láttam az öltözőben, ahogy féltették, ahogy masszírozták, ahogy a világbajnokságokon két orvos, három orvos is körülállta.”

És ennek a hatalmas tiszteletnek és elismerésnek megtudhatjuk a forrását is: ”aki nem érezte a kispályák öltözői levegőjét, aki nem mosdott lavórban – én most a harmincas, negyvenes évek környékéről beszélek – aki nem tudta, milyen az a kérges cipő, vagy fűzős labda, az nem is érezhette és nem is érthette azt, ami a pályán a fiúkkal történik. Az nem is tudta közvetíteni azt a hangulatot”

Fél évvel később hazai pályán is nyert a magyar válogatott, akkor 7-1, a kommentátor ezúttal is Szepesi György volt…

(Fotó: sonline.hu)

Aaron Addo Dankwah a svájci Lugano második csapatától érkezett a kaposvári alakulathoz, ahol a szezon végig kölcsönben fog szerepelni. A csapat honlapja szerint a védőként és védekező középpályásként is bevethető ghánai labdarúgó már felkészülési mérkőzésen is pályára lépett az új együttesében.

A csapat egyébként hétfőn délelőtt Horvátországba utazik, ahol három felkészülési mérkőzésen lép majd pályára. Egyelőre még nincs információ arról, hogy kikkel csapnak majd össze Sisa Tibor tanítványai.

(Fotó: fcvasas.com)

Időrendben a Vasas találkozója volt előbb, amelyen az angyalföldiek sima, 3-0-s vereséget szenvedtek a tavalyi mexikói bajnok, Pumas tartalékcsapatától. A csapat vezetőedzője, Urbán Flórián valósággal fortyogott a dühtől a találkozó után!

- Ma ismét bebizonyosodott a magyar futballvalóság – kezdte egy nagy levegővétel után a találkozó értékelését Urbán Flórián. – A 20 év körüli mexikói fiúk bemutatták azt, amit a magyar játékosoktól is elvárnék. Az ellenfél futballistáit tudták, hogy ez egy lehetőség arra, hogy megmutassák magukat, hihetetlen alázattal és fegyelmezetten végezték a dolgukat. Ezt a mieink abszolút nem tették meg. Mindennel foglalkoztak, csak éppen azzal nem, hogy mérkőzés volt. Pedig elmondtam többször, hogy nem turistának jöttünk, hanem komoly meccsek állnak előttünk, ahol az országunkat és a Vasast képviseljük. A Pumas ellen látott hozzáállás volt az első és az utolsó alkalom, ilyen szellemben többet nem mennek ki a pályára!

A Ferencváros ugyanezen a tornán 2-1-re kapott ki az elődöntőben a River Plate együttesétől. Az argentinok a félidő felénél már két góllal vezettek, a második játékrészben Oláh 11-esből szépített. Mindez azt jelenti, hogy hétfőn Vasas-Fradi bronzmeccs lesz.

Ferencváros – River Plate II 1-2
FTC: Jova – Grúz (Busai, 57.), Balog, Klein, Junior (Zsivoczky, 74.) – Hakola (Lisztes, 69.), Otten, Józsi – Rósa (Oláh, 61.), Pölöskey, Somalia
Gól: Oláh 70. – 11-esből, ill. Villa Ruis 1., 23.

Vasas–Pumas-tartalék (mexikói) 0–3 (0–1)
Vasas: Ilizi – Venczel (Kovács Á., a szünetben), Kovács G., Görgényi, Katona – Mehmedagic, Varga G. (Kovács D., a szünetben) – Kulcsár D. (Polényi, 59.), Bárányos, Beliczky (Ferkó, a szünetben) – Hercegfalvi (Kiss T., 68.)
Gól: González, Garay, Hernández

Forrás: fcvasas.com

(Fotó: vidi.hu)

- Nagyon élveztem a spanyol edzőtábort. Igaz, hogy kemény edzéseink voltak, de úgy érzem, egy nagyszerű csapatba kerültem. Nem csak a körülmények, de az elvégzett munka is első osztályú volt. A saját teljesítményemről annyit, hogy a felkészülési mérkőzéseken egyelőre csak a tudásom 60-70%-át tudtam megmutatni. Ennek egyik oka, hogy még barátkoznom kell a mostani posztommal, hiszen korábban sokkal többet segíthettem a támadásokban. Védőként is rendszeresen részt vettem az akciók kialakításában. Biztos vagyok benne, hogy mire hazaérkezünk a törökországi edzőtáborból, már sikerül 100%-osan ellátnom azt a feladatot, amivel Paulo Sousa vezetőedző megbíz engem. A csapattársaimmal sokat beszélgettem arról Spanyolországban, hogy milyen a magyar NB I. Tudom, hogy két fővárosi csapat a legnépszerűbb Magyarországon. Azt is tudom, hogy 9 pont a hátrányunk a korábbi évek bajnokcsapatával szemben, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy feladnánk a tavaszi szezont, sőt! Kettőzött erővel fogunk harcolni, hogy a szezon végén mi álljunk a tabella élén. Nagyon kíváncsi vagyok, mennyire szeretik a focit az emberek Székesfehérváron. Alig várom, hogy tétmérkőzésen bemutatkozhassak a Sóstói Stadionban. Bízom benne, hogy szurkolóink minden hazai mérkőzésen fantasztikus hangulatot fognak a stadionba varázsolni, és hogy idegenbe is rendszeresen elkísérnek majd minket.Korábban, amikor Szerbiában játszottam, már láttam havat, azonban ilyen hideget még soha életemben nem tapasztaltam, mint amilyen a napokban itt, Magyarországon van. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hideg is lehet a Földön bárhol. Ez egy teljesen új élmény számomra, remélem néhány hét múlva már ismét 0 fok fölött lesz a hőmérséklet - nyilatkozta a vidi.hu-nak a székesfehérvári együttes új játékosa, Jeff Silva.

A második félidő hasonlóan zajlott, a katalánok számos helyzetet elpuskáztak, élükön Messivel. Az argentin zseni aztán a 72. percben megtörte a jeget, ám még fel sem ocsúdott a Barca, a Sociedad a középkezdés után máris szépített Vela révén.

A hátralévő időben nem változott az eredmény, a gránátvörös-kékek viszont könnyen lehet, hogy elvesztették egyik alappillérüket. Sergio Busquets egy párharc során szerencsétlenül csúszott össze ellenfelével, és elképezlhető, hogy súlyos térdsérülést szenvedett.

A Barcelona győzelmével visszaállította a Real Madriddal szembeni hétpontos differenciát, és továbbra is a távolból üldözi ősi riválisát.

Barcelona – Real Sociedad 2-1 (Tello 9., Messi 72. ill. Vela 73.)

A mérkőzés góljai és Busquets súlyos sérülése:

A válogatott szövetségi kapitánya, Fabio Capello egy nyilatkozatában elmondta, hogy ő mindaddig ártatlannak tartja a 31 éves védőt, míg be nem bizonyítják ennek ellenkezőjét.

A szakember egyébként jó kapcsolatot ápol Terryvel, függetlenül attól, hogy 2010-ben már ő is megfosztotta egyszer a csapatkapitányi karszalagtól, ugyanis kiderült, hogy a hátvéd összeszűrte a levet csapattársa, Wayne Bridge barátnőjével. Egy év után azonban ismét ő vezethette pályára az angol nemzeti csapatot.

A helyzet most is elég ironikus, ugyanis itt is érdekelt Terry egy válogatottbeli csapattársa, Rio Ferdinand ugyanis Anton a bátyja.

A Marca beszámolója szerint ez azért van, mert a török labdarúgó még nincs tökéletes mentális állapotban és a csapata mestere, Jose Mourinho nem szívesen hagyná, hogy így lépjen pályára a Dortmund korábbi játékosa.

A spanyol lap szerint a gárda edzője és Sahin még tavaly állapodott meg abban, hogy stratégiai okok miatt mindaddig, amíg a 23 éves labdarúgó nincs 100%-os szellemi és fizikai formában egyszerűen nem lép pályára.

Sokan jogosan tehetik fel a kérdést, hogy akkor meg mi értelme volt 10 millió eurót kifizetni érte? Erre nagy valószínűséggel csak Mourinho tudja a választ, aki már az Inter mestereként is nyomon követte a középpályás fejlődését, és a Real Madridhoz kerülése után nem is volt kérdéses, hogy a spanyol fővárosba csábítja őt.

Sahin a “dortmundi varázsló”